Egy átlagos nap

Reggel het, csorog az ora. Az agy kivet magabol; amugy is felkelek, mert a matrac mindennek felveszi az alakjat, csak eppen a testemnek nem. Hatfajassal elokotrom a szemuvegemet, amit egy be nem tervezett ejszakai felkeles utan bizonytalan helyre tettem, es nem talalom meg. Mar eltelt ot perc, a francba.
Zuhanyzas, kave, reggeli, a maradek kave, abrandozas eletemrol, maris nyolc ora. Na huzas melozni.

Buszok jonnek, altalaban tele. Igy varok legalabb tiz-tizenot percet, mire jon egy kevesbbe heringes-dobozra hajazo alkalmatossag. Kozben megcsodalom az eneklo lanyt, a cilinderes-frakkos huszast, aki sort iszik. Megjott a busz, csippantok a kartyaval, majd ures helyet keresek az emeleten. Ott legalabb nyugi van, es bamulhatom a varost. Megannyi ember munkaba sietve, mikozben az egyik buszmegalloban pantomimba hajlo szinhazi mozgasmuveszetet folytat egy felig betepettnek latszo alak. Leszallok a megfelelo allomasnal, majd egy kis seta cigivel a szamban. Meg husz meter, es talalkozok a felig tudathasadasos alkoholistaval, aki mar kora reggel sort szopogat. Majd egy csoport vihogo neger lanycsoport, a szokasos vehemenciaval beszelgetve egyikuk szuletesnapjarol, kozben vidaman enekelgetnek.

Megerkezek melohelyre. Reggeli koszontesek sorozata, vegre nem nez at rajtam nehany ember a City Farmrol, legalabb valaszolnak valamit. Neha levegonek erzem magam, de legalabb nem vagyok budos, mint amit nehany utcasarokkal korabban beszivtam. Meg egy kave, egy kisebb takaritas, zoldsegek tisztogatasa. Tiz orakkor nyitas, hirdetotabla kicipeles, persze nem szalasztom el az alkalmat, hogy cigizzek. Majd mosogatas vegig-hosszig, kozben egy kis felszolgalas. Legalabb gyakorlom az angolt. Boldogan tavozok az egyik asztaltol, ahol a negyeves forma gyerek megertette, amit mondtam neki. Neha eszmecsere a pizzasutesrol, a voros es a zold pesto elkeszitesenek rejtelmeirol.

Harom korul nekiallok fozni. A korabban megigert gulyas levest valtom valora. Egeszen jol megy, meg magyarazni is tudok kozben. A munka meg all - a francba -, a ketto nehezen megy egyutt. Szerencsemre segitseg is akad, igy annyira nem borulok ki. Minden rendben, amig a nagy siettseg kozben nem dobok egy hatast a konyhaban. Hatalmas lendulettel magammal sodrom az asztal egy reszet. Elcsodalkozok kesobb, hogyan tudott hamarabb a foldre erni a tanyer, mint en. Aztan azon, miert nem estem bele. A kisebb adrenalinlokettol felporgok, es elmosogatok mindent gyorsan, a gulyas persze kesik, mert a disznohus nem akar nagyon megfonni. Mindegy, mire kesz, mar mindenki ehes. Nem csodalkozok rajta, hogy kiurultek a tanyerok, gondolatban megveregetem a vallam es fogadom a dicsereteket.

Befejezem a melot, majd kellemesen andalogva elsetalok a buszmegalloig. Kozben ismet talalkozok a tudathasadasossal; lehet, hogy profeta, csak senki nem tud rola. A pubok panganak kisse, nem csoda het eleje van. Pont beleesek a szardinia-doboz-idoszakba, varakozok egy kevesbbe tomott buszra. Az emberek szines egyvelege kavarog, mulatsagos az oltonyos kipucolt srac a pitbulljaval, dehat senkit nem erdekel hogy nezel ki. Itt mar csak az razza fel az embereket, ha valami oltarian-baromi-de-nagyon-annyira nem atlagos, hogy erdemes egyaltalan legalabb pillantasra meltatni.

Hazaerek vegre. Olvasgatas es tanulgatas utan nemcsak a szemem, az agyam is elfarad, jelezve - eltehetem magam holnapra. El is teszem.