Dolgozni akarok!

Már egy jó ideje keresem az új munkahelyemet. Semmi. Kezdek eltöprengeni azon, hogy valamit talán rosszul csinalok.

Tavaly október eleje volt, amikor elhatározásomat tettek is követték. Addig már átrágrtam magam egz kedves kis könyvön, hogy hogyan kell megírni a tökéletes önéletrajzot (Rebecca Corfield: Preparing the Perfect CV, 4th Edition). Majd az álláskeresésre összpontosítottam (Alison Doyle: Job Searching, Adams Media, Avon, Massachusetts).

Elrobogtam a közeli "Munkaügyi Központba" (Job Centre), ahol megérdeklődtem, miként is kaphatok valami segítséget az éppen futó projektemhez. Bajomat elregéltem a biztonsági őrnek, aki egy kedves recepciós hölgyhöz irányított. A kedves recepciós hölgy kedvesen közölte, hogy ez a szervezet arra hivatott, hogy a munkanélküli segélyeket elbírálja és kiossza. Majd adott egy szórólapot, amin állásközvetítő portálok, honlapok és ügynökségek elérhetőségei szerepeltek és egy számítógépes egységhez irányított, ahol is kedvemre keresgélhetek az éppen aktuális álláshírdetések között.
- Na most legyek munkanélküli és helyben folyamodhatok segélyért?!
- Frászt, nyomkodd azokat a gombokat és keress valami értelmeset.
Nyomkodtam, találtam is néhány igéretes hirdetést, aztan fogtam a motyómat és továbbáltam kissé rossz szájízzel.
Valahogyan az évekkel ezelőtt Magyarországon, hasonló intézményben történtek emlékei tolultak agyamba. Na ez aztán itt sincs másképpen, csak az udvariasság foka változott.

A hadművelet rövid életű volt, ugyanis a munkahelyemen történt kisebb változások miatt az év végéig felfüggesztettem ilyen irányú tevékenységem. Talán nem kellett volna.

Hírek, újságok januárban adták tudomásomra, hogy nő a munkanélküliség a szigetországban. Egyre több, nagy multtal rendelkező üzletláncot szüntetnek meg csőd miatt. Aztan robbant a "credit crunch". Hurrá, már megint rossz időben, rossz helyen vagyok.

Ugyanis januárban kezdtem újra az álláskeresést.
Addigra már megírtam az általam tökéletesnek vélt önéletrajzot. Több embernek megmutattam és kikértem a véleményüket, többször ellenőriztem a helyesírásomat. (Még mindig nem bízok a szövegszerkesztők programjaiban, mert azután is találtam hibát.) Aztán megpróbálkoztam a motivációs levéllel (cover letter). Na ez volt a nehezebb, de kezdek belejönni.

Regisztrálás a Monster-en, a Guardian-nál, a Workthing-en már voltam előtte, itt csak frissítettem az adataimat. Célzott kereséseket végeztem egy-egy meghatározott cégnél, es jelentkeztem.
Betértem egy állásközvetítő ügynökséghez. Ott megkérdezték, hogy van e munkatapasztalatom szociális területen. Nincs. Hát akkor nem tudnak segíteni. Csak azt felejtettem el megkérdezni, hogy miért is van a nevükben a "kereskedelmi" szó. Ez nem arra utal, hogy más területre is közvetítenek? És miért van a cég honlapján, hogz irodai alkalmazottat keresnek? Hmmm. Legközelebb határozottabban odavágok. (Megjegyzem, az itt található "kedves" hölgy annyira kimért és hideg volt, hogy befagyott a fenekem.)
Nem baj, következő héten következő ügynökség.

Mentem, határozott voltam. Sajnos csak a recepcióig jutottam.
A következő beszélgetés zajlott le:
- Hozott önéletrajzot?
- Igen, tessék - majd átadom a teljes iratállományt magamról.
- Van irodai munkatapasztalata?
- Természetesen, olvashatja az önéletrajzomban.
- Angliában?
- Nem, de van több év Magyarországon. - Nem tudsz olvasni? Angolul írtam oda, nem magyarul. - zsörtölődök magamban.
- Sajnos csak angliai munkatapasztalattal rendelkező személyeket hívunk be.
Döbbenek, elvesztem a fonalat, elköszönök.
Hazafelé azon gondolkodok, mi a francért kell angliai munkatapasztalat egy fénymásoló, nyomtató és fax kezeléséhez ás ahhoz, hogy felvegyem a telefont és értelmesen beszéljek. Nem találtam eltérést. Ok, harcoljunk tovább.

Január végén telefonhívást kapok, ahol is behívnak interjura. Hurrá! Örömködök naivan. A cég megpróbál eladni fondorlatosan egy kurzust számomra. Nem kell sokat fizetni, mert az önkormányzat támogat. Na ja, így is két havi fizetésembe kerülne és még nem is biztos, hogy kapok a végén munkát. Megköszönöm, nem, továbbálok. Arra jó volt, hogy felmérjem képességeimet egy rendes találkozóra. Erre az egyre hasznos volt.

Aztán kapok még néhány telefonhívást, ahol is tanárt keresnek, de nincs Angliában végzett kurzusom. Puff.
Internetes cég irodai alkalmazottat keres, de nincs angliai számítógépes végzetségem. Puff, esek megint pofára.

Most már április közepe van, és még mindíg semmi. Legalább 10-15 visszautasító levelet kaptam, amikben közlik, hogy sajnos nem engem válsztottak. Ezen mondjuk nem is csodálkozok. A 200-300-500(?) jelentkező között mindíg találhatnak nálam jobbat. Nem baj, nyomjuk tovább. Állásom még mindíg van, dolgozni még mindíg dolgozok. De mikor jön a következő? A türelem rózsái lassan véresre horzsolják kezem...

Kivirágzott gondolatok

Kedves Barátaim - már akik maradtak a hosszas várakozás után!

A tavasz elrohant mellettem, maga után hagyta a fáradságot, de gondolataim újra virágzásnak indultak. Remélem örömmel tölt el titeket, hogy ismét közlékenyebb leszek és felesleges energiámat kreatív alkotásokba öntöm.

Amikor csak sikerül próbálok kézzel és ésszel fogható írásokat közölni. Közben azon ügyködök, hogy a blog unalmas külsejét feldobjam.

Próbálom követni az otthoni eseményeket is, amelyek jelen esetben nem töltenek el örömmel. Mindenesetre fel a fejjel és reménykedve tekintsetek a közeljövőbe.