Ready, steady, cook!

Azaz "Elkeszulni, vigyazz, fozz!"

A sors kegyes volt hozzam, hogy megadta a lehetoseget. Marmint Halasz Jutka dalai helyett Sthal Judit fozomusorara kattantam ra gyakran, nem is beszelve a TvPaprika allando jellegu nezeserol. Egeszen jol jottek a reg elfeledettnek hitt otletek, tanacsok. Lehetosegem ugyan nem sok volt kiprobalni oket, de sokat segitettek a ketkezi munkam soran.

Mar emlitettem ugye, hogy a szigeten egyszeru mosogatokent kezdtem. Masfel honap utan kiprobaltak, jo vagyok e masra is - a gyengebbek kedveert csak a fozesrol van szo ebben a bejegyzesben. Nem panaszkodhatok, mert kezdetben meg elveztem is a dolgot, mert rengeteg mindent tanultam meg. Kezdem azon egyszeru dolgokkal, mint az osztriga felnyitasa, vagy valami lepenyhal-feleseg megnyuzasa. Nem is beszelve a negyszemelyes konyhai praktikumhoz szokott atlagos eszem kitagitasa a "bodon-meretu" konyhai eszkozok hasznalataban valo jartassagra.

Mar majdnem asszisztensi pozicioba emelkedtem, amikor a stressz, meg egy kisebb hiba (a birkamaj tulsutese es szarazon valo szervirozasa), meg a bizonyos "hocipo effektus" veget vetett bimbozo Guernsey-i karrieremnek.

Egy par dolog azert megmaradt. Nem csodalkozok, hogy az angolokat kovernek mondjak. Minden olajban sutott dologra rakattannak. Foleg hal (ami ugye egeszseges lenne, ha nem ezt az elkeszitesi modot preferalnak), krumpli (itt volt egy kis fogalomzavarom, mert a sult krumplit chips-nek nevezik; az altalunk ismert chips a crisps). Ezek mellett a neha szinte feketere grillezett husok es zoldsegek szervezetbe valo bevitele divik, ami ugye megint nem kifejezetten hasznos. Aztan esznek tomentelen burgonyapuret. Egy ido utan mar kisse egysikunak tuntek, mert az etlapon szereplo "egzotikusabb" dolgok kiprobalasahoz mar foldhozragattak voltak szegenyek. Tarsolyomban nehany etel elkeszitesenek receptjevel dobbantottam.

Az uj munkahelyen ujra alulrol kezdtem. Lehet, hogy nem lesz nagy lehetosegem felfelo ivelo palyat befutnom a "catering" iparban, de mindenert karpotol a kozeg. Azaz tomenytelen mennyisegu teszta olasz modra. Ha ragondolok a nyal is osszefut a szamban. Nemcsak mosogatok, most mar az ugynevezett panini (helyes irasmodot hirtelen nem tudom) fele szendvicseket gyartom nehanap. Tonhalas, mozzarellas, grilles-csirkes; mellette a haumi (valami sajtfele, kicsit kemenyebb, mint a mozzarella es sosabb) toltetu szendvicset produkalom az idohianyban szenvedo szakacsok kisegitese erdekeben (csakis). Probaljatok ki az un. pesto-t. Igaz, en is a szigeten futottam ossze vele elso izben. A konyhan viszont frissiben keszitik, ami az izvilagnak kulonosen jot tesz. Nem all masbol, mint bazsalikom finomra daralva, fokhagyma, so, bors, meg valami sajtfeleseg. Mai napon elhataroztam, kiserletet teszek az eredeti olasz recept megszerzesere. Csak azt nem tudom, a fonok hol tartja a szef kulcsat!... :) Kostoltam mar kivallo bolognait, amit modenai chef keszitett - elmagyarazta, mi az eltero a "modenai bolognai" es a bolognai kozott. Szamomra nem sok, de nem akartam megserteni...

Ja! Es a kecskesajt! Majdnem minden heten tudok enni, finnnooommm!

Mai napra zarul Konyha Peeler tara, nemsokara megint kinyitom. Csak ram ne zuhanjanak holnap a mosatlan edenyek... :)

Rassztalan

London keleti reszen van a szallasom, es megkozelitoleg negyven percre van a munkahelyem. A mozgasterem szabadidomben viszonylag szuk, de probalom megismerni a nagyvarost, mar amennyire sikerul. (A legutobbi akciom alkalmaval ket orat buszoztam a City-be, de nem azert mert tulsagosan messze lenne, hanem mert nagy a forgalom.)

Ha kimegyek a lakasbol a fobb utcara, akkor eszrevehetoen torok kornyezetben lakok. Nem is tudom nem eszrevenni...:) Ha buszozok, akkor a "Yeni Ulke Gida Pazari" felirat utan tudom, hogy meg tiz perc es otthon vagyok. A getto fogalmat nem nagyon ismerhetem fel, mert egymasba folynak az ovezetek. Par buszmegalloval delebbre mar feketek laknak. Meg delebbre egy kisebb azsiai beutes jon. Ha eszak fele haladok az utcan, akkor jo negyed ora mulva a zsido negyedben, vagy reszben vagyok. Egyszeruen csak nyitva tartod a szemedet, es maris latod a kulonbseget, meg neha erzed is.

Es hogy miert "rassztalan". Mert neha mar nem tudod megallapitani a szulok eredetet. Az azsiai keveredik az afrikaival, ezt meg szorozd meg a nemi identitas szabadsagaval, aztan zavarba jossz. Egyes alkalmakko felszaladt a szemoldokom, mert nem tudtam megalllapitani, mi jon szembe (az ember kategorian belul)... :)

A City reszben olvasatom szerint sokan dolgoznak napkozben, viszont csak 8000 ember lakik ott (a kiterjedeset sajna most nem tudom). Estere kiurul, csendesse valik. Napkozben volt szerencsem arra maszkalni - ha valaki kovetni akarja terkepen, akkor ez az Oxford Str. volt. Massziv embertomeg, mozgas, vasarlas, forgalom, egyszerre lenyugozo es riaszto. Neha, ha benezel egy kisebb utcaba, vagy egy templom, iskola kornyeken az epuletek altal zartabb kornyezetben csendes parkot talalsz. Hatalmas platan fak, nyugalom, emberek uldogelnek a padon, alig hallod a forgalmat, mert az epuletek megszurik a zajt. Felelmetes kontraszt.

London erzes

Hat egy kicsit elhanyagoltam az utobbi idoszakban a blogirast. Lassan ket hete megfazassal kuzdok, most mar gyogyulo fazisban. Kicsit nehez volt munka mellett ujra osszeszedni magamat, de ujra egyenesben lenni felemelo erzes.

Hogy milyen London? Eleg nehez valaszt adni a kerdesre. Szerintem ket embertipus letezik. Aki felveszi a nagyvaros utemet, vele egyutt lelegzik, mozog. A masik pedig egyertelmuen utalni fogja. Hatalmas embertomeg, forgatag, mozgas. Itt tenyleg el a megszokott valaszunk: "vagy megszoksz, vagy megszoksz". Korabban mar irtam, hogy nagyon gyorsan kellett reagalnom az allaslehetoseg ugyeben, es tokeletesen ketsegbe estem. Nem ismertem a varos kozlekedeset, nem ismertem semmit, egy ora alatt oda kellett talalnom szamomra ismeretlen helyre. Buszke vagyok magamra, mert sikerult. Nem tobb mint egy honap utan mar konnyebben tajekozodok, viszonylag gyorsan megtalalok mindent. Eleg csak venni a faradsagot, nehanap boklaszni a kornyeken, aztan hirtelen azt erzed, ez is csak egy varos.

A sziget nyugalmas legkore utan fura volt a mozgalmassag, de pont ez hianyzott. Minden a kozelben, amit csak akarsz. A legtobb uzlet kezo estig nyita, igy ha kedved szottyan este kilenc korul netezni, fodraszhoz menni, vasarolni - persze csak elelmiszert, nem tartos fogyasztasi eszkozoket -; ugy barmikor megteheted mert van ra lehetoseged.

Nem tudom milyen lehet az orszag mas reszen lakni (marmint a foszigeten), masik nagyvarosban, kisebb-nagyobb faluban, de London mas. Nemcsak azert, mert olvastam rola, hanem mert benne elek. Nem hulyesegkent iratak le New York-rol, hogy a "nagy alma". Akkor London a "kis alma". Tokeletes egyvelege iranyzatoknak, stilusoknak, embereknek, viselkedesnek, kulturanak, munkanak, barminek, amit el tudsz kepzelni.

Visszautalok az elozo mondatomra: ez is csak egy varos; csak a leptek mas. Ha itt megszokod, utana barhol a vilag mas nagyvarosaban es termeszetesen a kisebbekben is jatszva megtalalsz minden fontos dolgot szamodra. Teljesen mindegy, hol laksz, elsz majd, ugyanaz lesz az erzesed. Csak lehetoseget kaptam, hogy megismerjem a kulturajat, osszetettseget.