Felebredtem. Mellettem a telefon, kijelzojere rapillantva olvashattam, hogy UK. Nem, nem H, hanem UK. Mit is jelent, korulbelul csak annyit, tobb mint egy eve itt vagyok a fantasztikus Angliaban. Na ettol aztan nem kell hasraesni.
Furcsa erzes visszapillantani, mi is tortent. Tavaly aprilis elejen a hirtelen elhatarozasbol, es a sok improvizacionak koszonhetoen - vagy csak egyszeruen a szerencse rovasara irhato - majus vegere azt mondhattam, indulok. Nem ugynoksegek sorozatan keresztul, hanem sajat erombol leszervezve. Erre sem lehet mondani, teljesen biztonsagos, de legalabb nem nyultak le tobb tizezer forintot a munka, kiutazas, meg egyeb cimeken.
Aztan nehany nap mulva ott talaltam magam a Csatorna-szigeteken. Sokan mondjak, micsoda osszjateka a veletlennek, es micsoda szerencse, hogy oda kerultem. Ja, turistakent vagy angolkent esetleg jo kirandulo-celpont, de kulfoldi munkaskent inkabb mashol. Meg aztan nem a joker-lapot huztam ki a paklibol. A szallo, a tulaj, es nehany kollega kibirhatatlansaga arra sarkallt harom honap utan, hogy inkabb huzzak el mint a vadliba. Bar tenyleg nagyon nyugis volt a hely, ha tehetem, akkor visszamegyek majd pihenni, es befejezni a muzeumok latogatasat, amit elkezdtem. A termeszeti ertekek, latnivalok egy kicsit karpotoltak. Amit biztosan tudok, hol ne foglaljak szallast.
Aztan jott a szedett-vedetten es sebtiben megszervezett utazas komppal Pole-ba, majd onnan vonatozas Londonba. Volt ket napom lerendezni jegyeket, szallast. Egyszeruen nem fogtam meg fel, hogy a turoba tudtam az egeszet megcsinalni. Az ujabb erthetetlen turo szamomra, hogy erkezesem utan ket nappal mar dolgoztam. Meglatni az aznapi allashirdetest, elkuldeni a CV-t, negyed ora mulva csorgo telefon, egy ora mulva allasinterju, masnap melo, par het mulva szerzodes. Nem ertem, pedig az angolom akkora gyoker volt, hogyan tudtam ezt vegigcsinalni?!
Mostanaig felreertelmezve az elet jatekat, tobbfele kisiklana a vonatom, mintha nem eppen egyenes lenne az a nyomorult sin, amin fut a vagon. Akkora S van benne, hogy csodalkozok, nem borultam fel. Mit keresek meg mindig a szallason, ahol a magyarsag-tudatunktol vezerelve alapbol negativ erzelem-hullamokban tengodunk. Maganyunk felerositi az undort a munka, neha a varos, neha egymas irant. Na ebbol eleg, inkabb elkoltozok, es probalom magam stabilizalni.
Egy honappal ezelott keresgelni kezdtem uj alberletet. Bogaraszva az interneten tobb csatornan a megfelelo utan, majd kiirva egy valag telefonszamot, cimet. Hivogatni egymas utan, neha furcsabbnal furcsabb helyeken kikotve, furcsa emberekkel beszelgetve, idetlen lakasok tomkeleget szemlelve kikotottem egy viszonylag nyugisnak mondhato helyen. Hogy mi az elonye? Van egy sajat(!) szobam vegre, ami kulccsal is zarhato, ezzel parhuzamosan szemelyes terem. Az egy fore eso szabad ter es szabad wecek szamanak megnovekedese ismet boldogsaggal tolt el. Hatrany?! Ja, kicsit tobbet fizetek erte, es szorosabbra kell huzni a nadragszijat, de megerte. Nyugalom, vegre normalis agy.
Igen, gazdag is lehetnek, ha atvaltom magyar forintra a keresetem. Csaladi atokkent konyvelem el, hogy kifolyik a zse a kezem kozul - na ezert nem az osszes. A lehetosegek tarhaza nyitott a varosok varosaban, ami megint arra osztonoz, hogy koltsd a penzt. Masreszt nem eppen ugy tervez(t)em idaig, hogy hamarosan visszaternek kis hazamba. Most kezdtem csak igazan erezni, amikor tobbet fizetek a lakasert, mit is jelent az a plusz 120 havi tobblet. MAjd alakul valahogy, meg nem aggodok.
Az emberek meg csak emberek itt is. Hiba visel fatyolt a kislany, ha turja az orrat, aztan a fikat a buszules tamlajara keni. Itt is felszivjak a taknyot az orrukon keresztul es kopik a jardara. Mar nem figyelem neha mibe taposok, kiveve a kutya meg a rokaszart. Hetveget koveto reggelenkent setalva elhagyott noi harisnyak, ferfi alsok, zokni, pulover. Ha nem ereznel undort a latvanyuktol, feloltozhetnel egy kilometeren belul es meg valasztasi lehetoseged is van, mibe es minek oltozol. Probalok udvarias is lenni, de itt a nyanyak meg gyokerebbek, mint otthon.
Utcan hirtelen hustorony elottem, gyors kiteres, kurvanak is beillo oltozetu, kifent otvenes latvanyatol majdnem megfagyva, de megint kiterore osszpontositva nyogom: Sorry! Nyanya meglepodve csak annyit nyog: Fak`aff! (Nagyjabol probalom a londoni akcentust magyarba atirni nektek.) Aztan a bliccelo fiatal, aki miatt vagy hat percig all a busz. Legalabb eszrevette, hogy miatta all a busz. Szleng-szotaram ezek utan bovult legalabb harom uj szoval, mert vagy harom percig szidta a buszvezetot, aztan leszallva meg belerugott egy parat a buszba. Hat a kultura is szeles am eme nagy varosban, nemcsak a lehetoseg.
Es hogy mit is jelent most UK? Semmi kulonoset. Csak annyit, megyek dolgozni masnap, keresek penzt, kifizetem a dolgokat. Meg kozben teszem azt amit masok, probalok boldogulni valahogy. De meg mindig egy kicsit kodos alom az egesz. Biztos leittam magam valahol Magyarorszagon es komaban fekszek, almodva egy masik eletrol. Ami rosszabb, valamilyen rendszerhiba miatt kezdem embernek erezni magam, es amugy csak egy robot vagyok a robotorszagban. Mindegy, valahogy majd csak fejlodok. Nem kell aggodni.
Marvin
